Bogyós bababefőtt

Öt éve lesz már, hogy szabad utat adtunk magunknak- lesz, ami lesz, bármilyen logisztikai/anyagi nehézséget megoldunk, csak jöjjön az a baba, nélküle csonkán vagyunk. Azóta majd' minden gondolatfutam egy gyermek halványan felsejlő alakja körül végződik, mindegy, hogy kimondjuk vagy sem. Próbáltam nem rágörcsölni a dologra, hogy mindannyiunknak megkönnyítsem a várakozást. Általában sikerült, de persze akadtak már többször szomorúbb, bosszúsabb, türelmetlenebb napok... különösen a második-harmadik évben. Hiszen egészségesnek tűnünk mindketten, mint a makk, azt sem tudjuk, mi ellen harcoljunk.

Túl vagyunk hat inszemináción: három spontán ciklusban, három Clostilbegytes stimulációval történt. Semmi eredmény, a terhesség halvány gyanúja sem vetült rám soha életemben. A vérzésem mindig pontos volt, egy napig sem reménykedhettem egy kis késés okán.

2010-et azzal kezdtük, hogy bejelentkeztünk a meddőségi központba. Kezdődött a vizsgálódás, időhúzás, hogy biztosan spontán is sikerül, aztán kiderült, hogy magasabb a TSH-m, azt is rendeztük, aztán megint vártunk, hogy hátha így spontán sikerül. Nem, nem vagyok türelmetlen ember :).

Augusztus 9.-én elkezdtem a programot. Hosszú protokoll: Suprefact és Gonal.

A hosszú protokoll a saját szabályozó működés teljes leállításával kezdődik- "robotpilótára" állítjuk az agyat, hogy a későbbiekben ész nélkül engedelmeskedjék a külső vezérlésnek. Ez úgy történik, hogy a leállító szer hatására először az egekbe emelkedik a saját FSH (tüszőérlelő hormon) és LH (tüszőrepesztő hormon) termelés, aztán pedig majdnem nullára csökken és ott is marad mindaddig, amíg adagoljuk magunknak ezt a szert, ami az én esetemben a Suprefact. A korai mellékhatásokról regényt tudnék írni: hőhullámok, fejfájás, hasi görcsök, hihetetlen érzelmi labilitás, deprimáltság... A 3.-4.-5. nap volt a mélypont, aztán a hatodik naptól egyre jobban éreztem magam, nyilván akkor csökkentek a hormonszintjeim és megnyugodott a szervezetem. Ez a szupergyorsan kiváltott mesterséges menopauza (klimax). Tizenöt napig szúrtam magamba a Suprefactot 0,5 ml-s adagban. A második hét végén vérvétel (LH, ösztradiol) igazolta, hogy megfelelő a szupresszió.

Amikor megállapítják, hogy beállt a menopauza :), el lehet kezdeni a stimulációt. Erre a célra én Gonal F-et kapok, ami tiszta FSH (tüszőérlelő hormon) tartalmú készítmény. Hatására azonnal növekedésnek indul változó számú tüsző, fontos, hogy mivel kontrolláltan, kívülről adagoljuk nekik a "növesztőt", többen egyszerre kezdenek fejlődni és remélhetőleg egyszerre is érnek meg a petesejtek, tehát majd egyszerre többet tudunk leszívni. Spontán ciklusnál megvalósíthatatlan lenne sok egyforma érettségű petesejtet produkálni.

A 16. napon indult a stimuláció Gonallal (Gonal F 150 NE), mellette maradt a Suprefact fél adagban (0,25 ml). Ez két szuri naponta, de egyidőben adom őket. A Suprefact azért marad, hogy leállítva tartsa a saját FSH és LH termelésem egyaránt, mert a két hormon közül most csak az FSH-ra van szükségünk, amit Gonal formájában adagolunk. Az LH-ból (tüszőrepesztő) nen kérünk, mert idő előtti tüszőrepedést okozhatna.

A stimuláció hetedik napján ultrahangellenőrzés (ez tegnap történt): jobb oldalon négy tüszőcske növekszik, bal oldalon kettő. A jobb oldaliak közül egy tüsző túl nagy a többiekhez képest, valószínű, hogy nincs benne petesejt. Így öttel számolhatok egyelőre. Nagyon fáj az "anyai szívnek" azt hallani, hogy picikék még azok a tüszők... mert máris nagyon szeretem őket :). Így a szeptember 2-3.-ára tervezett petesejt leszívás csúszik körülbelül 6.-ára. Következő kontroll holnapután, 2.-án, akkor majd többet tudunk. Addig nyomom tovább a Gonal F+Suprefactot és szorítok a picikéknek, hogy szépen hízzanak. Remélem, ezt teszik, mert már majdnem folyamatosan fáj az alhasam, pöckölik belülről :).